.megfakult ke'p.

Kifakultak a színek a vásznon,
lényed elillant mellőlem,
csupán egymagamban vagyok
a valaha boldog festményen.

Ajkad mosolya elkenődve
ég még szikkadt vállamon,
mardos szerelmünk igéje,
mi csak bennem fogant magzatot.

Illatod a párnába süppedt,
emléked a gyűrődések őrzik,
végig simítom egykor volt helyed,
de fehér ujjaim durván felőrlik.

Az elmúlás fájdalma,
egyetlen mozdulatba zárva,
égjen porrá minden kép, dal,
s maradjon a húsomba vájva.


2009.09.02