Masnis dobozok

Masnis dobozok



Elterülve párnáján,
könnyes álmából ébredve,
ha álmodik ő egyáltalán
de ugyanolyan doboz hever

irtózatos teste mellett,
mint tegnap, s azelőtt,
ugyanolyan kis papírba tekerve,
masnival lezárva a tetőt.

Lomhán veszi belőle elő
ugyanazt a vidám görbét,
amit már tegnap, s azelőtt
is, ott talált szobája kövén.

Minden reggel tükör elé állva
arcára ragasztja ezt a mosolyt,
a már maga se tudja, elhasználva
eddig mennyi is volt.

Mennyit tépett le magáról,
a magány rideg falai között,
mikor nem látott, nem hallott
senkit, összerezzenni maga mögött.

Ne nézd, ne kérdezd,
ne fogd soha kézen őt,
mert hozzá egy kegyetlen
út vezet, csupa szemét között.

Este álomra hajtja fejét,
ha egyáltalán álmodik ő,
Magába fojtva lélegzetét
utoljára szétnéz maga körött.

Szétszórt dobozok a sarokban,
felébrednek a letépett mosolyok,
a nevetésük elég a lángokban,
felemésztve minden igaz arcot.

2008.11.09
M.Lili - Loinaar